Szegleti Zsófia és mtsai (2021): A Pap-erdő Erdőrezervátum újulati, cserjeszint és aljnövényzeti felmérése a magterületen. Kutatási jelentés, Tata, 26 old.

Összefoglalás

A Pap-erdő az őrségi fenyőelegyes lomberdők és acidofil, üde erdők jellegzetes képviselője. Az erdőállomány fajösszetétele a fenyők pusztulása révén egyre inkább a lombos fajok dominanciája felé tart, amely a regenerációs és aljnövényzeti szintben is megmutatkozik. A fafajok közül elsősorban a bükk dominanciája kiemelhető, de a gyertyán újulat is jelentős, míg a lucfenyő újulata szórványos, a kocsányos és kocsánytalan tölgy facsemetéivel alig találkozhatunk, ugyanakkor utóbbiak a gyepszintben nagy számban találhatóak meg. Az újulati szint sűrűsége jóval nagyobb, mint a cserjeszintté, a hajtások rágottságának mértéke általában közepes, de a bükk esetében magasnak mondható annak ellenére, hogy a vadállomány által nem preferált fafajról van szó. A lombos fafajok, főként a bükk és gyertyán újulata dominál, amelyhez kedvező feltételt biztosít a kisebb lékek jelenléte, kevés cserje és a mérsékelt, az újulat fejlődésének szempontjából elviselhető vadhatás.

Az aljnövényzeti szintben a főfafajok közül a bükk, gyertyán és tölgyfajok találhatóak magas előfordulási valószínűséggel és relatív gyakorisággal. A lágyszárúak közül az üde, bükkös, gyertyános-tölgyes tipikus karakterfajai vannak jelen. Felvételezésünk eredményei a 2012-es aljnövényzetfelmérés adataival nagy mértékben átfednek. Védett növényfajok közül a fekete áfonya, széles és szálkás pajzsika valamint farkasboroszlán fellelhető a magterületen felvételezésünk alapján.

Megjegyzések

A Pap-erdő rezervátum esetében javasoljuk a termőhelyfeltárás és talajtérképezés elkészíttetését és a további ER-HTV protokolljai szerinti újrafelméréseket. Javasoljuk továbbá a védőzóna használatának teljes felhagyását, kivéve az inváziós fafajok eltávolítását.

Lelőhely
ER Archívum - digitális
Erdőrezervátumok