Kelemér–Serényfalva Erdőrezervátum, NBmR, társulásmonitoring, mohák
A kutatás a NBmR program keretében vizsgálta az erdőrezervátum egyes állományainak mohaflorisztikai, illetve -cönológiai jellemzőit. A védőzóna lucfenyvesében, illetve a védőzóna és a magterület 1-1 gyertyános-kocsánytalan tölgyes állományában (a magterület vonatkozásában a tanulmány tévesen cseres-tölgyest említ) három 50 x 50 m-es mintanégyzetben, azon belül 16 x 16 m-es részen folyt a mohaszint felvételezése (2002.06.16-17.).
A 16 x 16 m-es mintanégyzetekben háromféle felmérés készült. (1) A teljes fajlista összeállításánál a taxonokhoz – aljzatonként – feljegyezték a becsült tömegességet (4 fokozatú ordinális skála). (2) A 256 m2-es mintanégyzet talajszintjén végzett szisztematikus felvételezésnél 64 db 0,5 x 0,5 m-es kvadrátot vizsgáltak, az egyes taxonok van-nincs adatainak feltüntetésével. (3) Az epifiton mohák felvételezése a 60 cm kerületet meghaladó törzsű élő fákon és facsonkokon, három magasságban (10, 70 és 140 cm) történt. Az elsődleges adatokhoz a kutatók a felmérések során számos származtatott adatot és mutatót rendeltek (fajszám, stratégia-típusok, fajok relatív gyakoriságai, Simpson diverzitási index, stb.). A kutatási anyag a módszer részletes ismertetése mellett mintaterületek szerint értékeli az eredményeket (szöveges értékelés, értékelő táblázatok és diagramok), zárásként pedig összegző (és egyben összehasonlító) megvitatást közöl.
A vizsgálatok során a két gyertyános-tölgyes állományban a mohaszint rendkívül gyérnek mutatkozott (ennek oka a bőséges avarprodukció), mohák jóformán csak a fák tövénél telepedtek meg (Hypnum cupressiforme). Ezzel szemben a telepített lucosban nagy borítású, fajgazdag mohaszintet sikerült felvételezni. Az epifiton mohák tekintetében a kép fordított: a lucosban gyakorlatilag nincsenek epifiton mohák, míg a tölgyesekben a törzsek alsó részét jelentős borítással fedik mohák (a Hypnum cupressiforme, Dicranum montanum, Platygyrium repens a felső régiókban is megjelenik). A különbségek az állományok fényviszonyaival, az avartakaró tulajdonságaival, illetve az egyes fafajok eltérő kéregszerkezetével magyarázhatók. Az elkövetkező évtizedekben az állományok korosbodásával, a törzsek vastagodásával, illetve a holtfa-mennyiség (elvárható) növekedésével a mohavegetáció borítása és diverzitása várhatóan növekedni fog.
A felvételek elhelyezkedését (térkép), a moha taxonnevek rövidítéseit, a szisztematikus mintavétel magyarázó rajzát, a szisztematikus felvételezés, valamint az álló fákra vonatkozó felvételezés adattábláit a melléklet tartalmazza.
