A vizsgálatom célja az volt, hogy feltárjam a zavartalan erdők talajában a szerves anyag változást, a nitrogéntartalom és a különböző N-formák alakulását, az egyes erdőfejlődési szakaszokban.
A zavartalan erdőben végzett vizsgálati eredményeimet összehasonlítottam a két gazdasági erdőben végzettekkel, hogy megismerjük, hogy melyek azok a talajban lejátszódó folyamatok, amelyek a legnagyobb eltérést mutatják a mai gazdasági erdők és a magukra hagyott (természetközeli) erdők között. Továbbá a hazai montán bükkösök egyes erdőfejlődési szakaszainak a talajállapotában bekövetkező változásokat is nyomon követtük.
A vizsgálataim alapján az alábbi következtetésre jutottam: Az egyes szakaszokban a lombkoronaszint borítottsága változik, amely a szerves anyag lebontására hatással van.
A humuszformák és az avar vastagsága a borítottság függvényében változik. Az öregedési és az összeroppanási szakaszban a fák kidőlésével a földön fekvő holtfaanyag mennyisége megnő. Az itt keletkezett holtfaanyag lebomlásához igen hosszú idő szükséges. A felújulási szakaszban, mivel az összeroppanás után már 30 évvel vagyunk, ezért az ott felhalmozódott holtfaanyag nagy része lebomlott, és ezért igen magas a szerves anyag tartalom az egész talajszelvényben.
A szervesanyag forgalom és a mineralizációra vonatkozó vizsgálataink és számszerű értékeink azt mutatják, hogy az erdő a felújulási szakaszban éri el a legkedvezőbb állapotot. Itt a legnagyobb a talaj terhelhetősége a nagy szerves anyag tartalom miatt, de emellett megnő a növények által felvehető N tartalom, amely elősegíti és biztosítja az erdő megújulását.
A partnerek számára csatolt diplomadolgozat és mellékletei Czájlik Péter, külső konzulenstől származnak - ami nem a teljesen kész változatnak tekinthető (a táblázatok hivatkozásai még hiányoznak).
