"Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az Eszterházy uradalom a tárgyalt időszakban nagy gondot fordított a vadgazdálkodásra, ezzel hozzájárult a Vértes vadállományának fejlesztéséhez és megalapozta a további előrelépés lehetőségét."
"Az Eszterházy levéltár iratai között akad olyan is, amely állománybecslést tartalmaz. A tatai részre vonatkozóan 1813-ban készült „Forstbeschreibung" 11 Revier-ben 123 db szarvast, 133 db őzet és 33 db vaddisznót jelez, mint meglévő vadállományt. 1856-ban a tatai uradalomban már 249 szarvas, 332 őz és 122 vaddisznó, ugyanakkor a gesztesiben 416 szarvas, 372 őz és 186 vaddisznó volt a „Wildpretbestand" című kimutatás szerint."
"A vadgazdálkodásban az első lépés a ragadozók irtásában állt. Ahhoz, hogy a szarvas- és az őzállomány fejleszthető legyen, le kellett apasztani a farkasok számát. Ez a vad az egész tárgyalt időszakban élt az uradalom területén. A XVIII. század elején még viszonylag igen sok lehetett belőle. Jellemző erre, hogy 1766-ban a gesztesi részen 34 farkast, viszont csak 32 rókát lőttek. "
"A mellékelt lőjegyzék összesítéséből látható, hogyan növekedett a lőtt szarvas és őz mennyisége és egyidejűleg hogyan csökkent az elpusztított farkasok száma." ... "A farkas lődíját 1832-ben emelték fel 5 Ft-ra"
"Sok gondot okoztak az uradalomnak az orvvadászok. A személyzet gyakran nem tudott velük megfelelően szembeszállni, mert a „tolvaj puskások" többen voltak és mindegyiknél fegyver volt. 1816-ban jelentik, hogy „több helységbeli jobbágyok és lakosok, kivált a Szendi Nemesek sok Kutyákkal járnak a Mezőre és a Vadak ellen tőröket is vetnek. . ."
"Az 1848/49. évi szabadságharc és forradalom idején az uradalom már alig képes megfékezni ezt a tevékenységet. Bognár nevű „erdőlovag" jelentéséből derül ki, hogy „egy 30 emberből álló tardosi tolvaj puskás csoport a tolnai, szőllősi és bayi erdőben hajtó vadászatot tartott ..."
"A tisztiszéki üléseken sokszor foglalkoztak a vadkárokkal. Ezek összefüggésben voltak az eredményes vadgazdálkodás folytán erősen felszaporodott vadállománnyal. A kárt legtöbbször „vad sertések" és szarvasok okozták."
"A vadgazdálkodásnak a teljes birtokgazdálkodásban nem volt nagy jelentősége. Annak ellenére, hogy a lőtt vadat javarészt értékesítették, sem a vadhús, sem a vadbőr nem juttatta említésre méltó bevételhez az uradalmat."