A hazai erdőrezervátumokban a zoológiai kutatások alkalmi jellegűek, az eddigi vizsgálatok főleg faunisztikai kérdésekre irányultak. A Somhegy Erdőrezervátumban az alapfelmérés mellett bioakusztikus vizsgálatokat végeztünk azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk a faállomány-szerkezet hatását a denevérközösség gyakoriságára. Kutatásunk során 44 mintavételi pontban végeztünk felméréseket. A faállomány vizsgálata során összesen 596 élő faegyedet, 229 db fekvő holtfát, 66 tő álló holtfát és 225 db koronasérült beteg fát azonosítottunk. A bioakusztikus adatgyűjtés során a denevérek 5 fajcsoportját figyeltük meg és 9593 hangdetektálás történt. A vizsgálati terület domináns fafaja a bükk, leggyakoribb denevércsoport a Pipistrellus agg. volt. A faállomány jellemzői közül főleg a fák átlagos mellmagassági átmérőjével állt pozitív korrelációban a denevérek gyakorisága. A nyílt területek felett vadászó „légivadász” fajcsoport gyakoriságára a fekvő holtfák magasabb száma volt pozitív hatással. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a természetközeli állapotú idős erdők egyes jellemzői (nagyméretű fák és a holtfák magas száma) kedvező a denevérközösségek számára, de hatásuk nem egyenletes a különböző fajcsoportokra.
