Az Erdőökológiai Kutatócsoport egy régóta tervbe vett ismerkedő bejárást tartott a Zarándi-hg., Runcu Grosi erdőrezervátumban 2025. április végén, a terület kutatói (Catalin és Any Mary Petritan) vezetésével.
A rezervátum alapvetően bükkös, gyertyános-tölgyes, de a kitettségtől függően kocsánytalan tölgy óriások által uralt részei is vannak, pontosabban: B; B-KTT és KTT-B állománytípusok váltakoznak . Jelentős területeken a két faj együtt fordul elő. Inkább a tölgy visszaszorulása tapasztalható, a bükk betöltődésével, de van, ahol a tölgy sűrűn újul. Medve nincs, fasrkas előfordul, a vadnyomás elenyésző – mondhatni normális. Nem őserdő, de nagyon régóta nem vágták (kezelték) – igazi old-growth forest. Története nincsen feltárva. A legnagyobb fák 90-100 cm átmérőjűek, A Petritan házaspár és munkatársai számos cikkben írták le az erdő szerkezetét és felújulását. Ennek ellenére több kérdésünk (és elméletünk) is felmerült, amelyekre nem tudjuk a választ.
A) Hogy válhatott valamikor dominánssá a KTT egyes részeken (a K-i gerinc mentén), amelyek ma inkább bükkös termőhelynek látszanak?
Jellemző állománykép (ahol jártunk), hogy a tölgyek vastagsága 90 cm körül alakul, sok nagy fa már kidőlt; közöttük vékonyabb, fiatalabb bükkök betöltődése látható. Azonban az is lehetséges, hogy a KTT dominancia idején a termőhely még nyíltabb, szárazabb, inkább tölgyes jellegű volt, nem valószínű hogy ide ültették/telepítették volna a tölgyeket ... vagy valamilyen nagyterületű bolygatás utáni tölgyfelújulás alapozta meg a 200+-os tölgyek dominanciáját. Esetleg lehetett korábban olyan gyertyános-tölgyes állomány, amelyből a gyertyánt, bükköt a középkorban kihasználták? Nincsenek a területen feltáró utak, vagy régi földutak (kivéve a Caucescu-féle felhagyott feltáróutat – ki akarta vágatni a tölgyeket, de ezt az erdészek elszabotálták).
Az egyértelműnek mondható (Szmorad Ferenc véleménye), hogy az idős kocsánytalan tölgyek által dominált állományrészek zöme (a keleti gerinc egy kis foltját leszámítva) bükkös termőhelyen áll, ami miatt a tölgyek megtelepedése vélhetően valamilyen nagyobb térléptékű (a bükköt átmenetileg visszaszorító) bolygatáshoz vagy emberi tevékenységhez köthető. Elgondolkodtatóak azok a nagyobb koronájú, böhönc jellegű tölgyek, amelyek egy időben láthatóan szabadabb állásban nőttek. Emellett vannak olyan állományrészek is, ahol a 200–220 évesre becsült korú, zártan álló tölgyek alatt egy maximum 50–70 éves bükk alsó szint mutatkozik: ezen a helyen a 20. század közepén gyakorlatilag egy „üres” aljú kocsánytalan tölgyest lehet körvonalazni. E megfigyelések azt sejtetik, hogy a most látható tölgy dominancia mögött valamilyen humán hatás (kérdőjelesen: mesterséges tölgy erdősítés, makkoltatás, erdei legeltetés) állhat, s a napjainkban látott kép egy 20. század közepe tájékán (kb. 60–80 éve) megindult (a bükk visszatelepedésével járó) regenerációs folyamat eredménye.
B) Milyen lehetett, milyen lehet itt a tölgy hosszútávú dinamikája?
Kevés részen láttunk több méter magas tölgy újulatot (fiatalost), de azért vannak ilyen állományrészek is! Érdemes volna jobban megismerni a területet.
Az a vélemény alakult ki, hogy a mi, üdébb tölgyeseink dinamikája szempontjából az itt látott erdőkép nem igazán releváns ... szerintem ehhez nem láttunk eleget, ill. nem ismerjük az erdőtörténetet – ami alapján jobban értenénk az előzményeket. Kisebb részterületeken eltérő folyamatok zajlanak, amelyeket az eddigi publikációk kevésbé mutatnak be. Érdemes volna még részletesebben, kisebb léptékben is megismerkedni az itteni természetes átalakulásokkal.
T O V Á B B I T E M A T I K U S K É P S O R O Z A T O K :
Runcu Grosi bükkös erdőtípus
Runcu Grosi bükkel betöltődő, bükkel újuló tölgyesek, gyertyános tölgyesek, KTT dominanciával
Runcu Grosi kocsánytalan tölgyes újulatok, felújulások, rudasok
Mintavételi területek, pontok, mérések, műszerek