"A csákberényi erdők mainál jóval nagyobb kiterjedésére 1495-ből áll rendelkezésre az első adat, amikor is a csákberényi jobbágyok ..."
"A csákberényi jobbágyság téli foglalkozása évszázadokon át a favágás volt, valamint fuvarral szoktak némi pénzt keresni. Az erdei haszonvételek közé tartozott még a mészégetés. Már 1797-ben egy régi mészégető mellett futott a Horog völgyben vezető határut." ...
"1918/19 folyamán a szomszéd falvak népe már szinte teljesen kilőtte a Vértesből a vadat; állitólag mindössze 9 db szarvas maradt. Néhányan Csákberényből is kimentek az erdőre vadászgatni titokban. Mig Gánton erdőt irtottak és a méterfát kocsin vitték Fehérvárra eladni, addig a sokat tapasztalt és óvatos csákberényiek azt mondogatták, hogy nem jó vége lesz ennek: "1848-ban is igy volt, akkor is hordták a fát, sőt a kastélyt is el akarták bontani apáink, de drágán meg is fizették." ...
"Gróf Merán Fülöp nagy adósságai csökkentésére 1934-ben engedélyt kapott, hogy 3 év alatt 15.000 ürméterfát kitermeltessen(*). A munkálatok elvégzését kiadta Kőnig zsidónak, aki Heves, Borsod megyékből 25o embert toborzott. Ezek méterenként 80 fillérért és 1 db szalonnáért vállalták az erdőirtást. Egész télen át sátrakban laktak fenn a Csonka- és Kis Bükkben, amelyeket teljesen letaroltak. Csákvárról és Gántról is érkeztek ölfavágók, de a csákberényiek kevesellték a bért, és egyelőre nem vállalták, 1 pengőt kértek. A
fa szállítására kisvasutat építettek, és 1935-ben már a helyi lakosság is bekapcsolódott a munkába. Az embertelen körülmények között élő vendégmunkások sorait 1936 szeptemberében vérhasjárvány ritkította, emely a község lakóira is átterjedt. Nyolc haláleset, számos kórházba vitel történt, sok súlyos esettel. A betegség elterjedésének oka a közegészségügyi rendelkezések elhanyagolása. Ekkor még sok községi háznál hiányzik az árnyékszék, s a szeptemberi melegben elszaporodó legyek terjesztették a fertőzést. ... Az utolsó 18o favágó 1937 februárjában távozott véglegesen a faluból.
A II. világháború alatt az uradalom uj piacra talált a Móri Bányatársaságban és a gánti bauxitbányában, amelyeknek nagy mennyiségű bányafát adott el. ... A volt uradalmi erdőbirtokot 1945. julius 16-án állami kezelésbe vették. Az erdei legelőket is beleszámítva 3.o84 kát. holdat tett ki a volt gróf Merán-féle erdőbirtok csákberényi része. Kezelője az Államkincstár Erdészeti Üzeme lett."
Megj.* a Wikipédia szerint: "A kérdéses erdőrészekből 150 000 űrméter bükk- és kőrisfát lábon értékesített egy Kőnig nevű zsidó fakereskedő részére, aki 250 fakitermelő munkást toborzott Heves és Borsod megyéből, illetve a Bakonyból, Borzavárról."
A Juhdöglő-völgy ER bejáratánál álló információs tábla említi ezt a forrást. A gróf Merán Fülöp által lábon eladott erdőt és tarvágást (teljes letarolást) ezzel egészítve ki: "A fa szállítására kisvasutat építtettek, melyet az 1926-ban épült gánti bauxitbányákat és Bodajkot összekötő keskenynyomtávú vasútvonalhoz csatlakoztattak. A Juhdöglő-völgyből a meredek oldalakon a fákat nem tudták a vasútvonalhoz közelíteni, s így a feltáró-hálózat hiányossága mentette meg az utókornak az erdőrezervátumot."
Lásd még: Wikipédia (2022)