Tóth János (2016): a Nyírerdő Zrt. természet-közeli tölgy gazdálkodása, ennek a fahozamra várható hatása - előadás az 51. FAGOSZ konferencián

A FATÁJ online beszámolt az 51. FAGOSZ konferencia előadásairól, 

... többek között Tóth János, nyugalmazott erdészetvezető (Fehérgyarmati Erdészet) előadását: "A Nyírerdő Zrt. természet-közeli tölgy gazdálkodása, ennek a fahozamra várható hatása" címmel. (36:11 p)

A 2000-es évek elején Szalacsi Árpáddal együtt kezdték el az időközben szélesebb teret nyert kísérleteket. A legújabb üzemterveikben ezek az elképzelések már szerepelnek.

Bemutatta a Tarpa könyéki táj 1765. évi állapotát az első katonai felmérés alapján, majd a 176 évvel későbbit az 1941. évi katonai felmérés alapján. Ebből szembetűnően kevesebb az erdő az utóbbi időpontban. A változást okozta a népesség szaporodása és a Tisza szabályozása. Sok terület vált vízmentesé, ahol az erdőket a népesség letarolta. A 2016. évi állapot az 1941. évihez képest nagy változást nem mutat.

A Debreceni Nagyerdőben gyönyörű kocsányos tölgyesek voltak, majd eltelt 150-200 év és a Tisza szabályozás következtében összecsuklott a Nagyerdő. Az őshonos kocsányos tölggyel felújítás - az erdészet minden igyekezete ellenére - nem működik, mert nincs víz. Felülről, mert már nincs elég csapadék, de immár alulról sincs.

A kiszáradt morotvákat, mic-eket a NP most mesterségesen tartja életben: 70-80 m-es kutakból szívják a vizet a táplálásukhoz hogy meg lehessen mutatni legalább néhányat. Sok mélyvonulatos terület kiszáradt, majd természetes úton feljött a magaskőris. Mutat egy 1966-68-as erdőrendezési leírólapot, amiben már akkor szerepeltek olyan teendők, melyek manapság természetvédelmi szempontok alapján előírások. A leíró lap szerinti konkrét terület ma erdőrezervátum.

A rendszerváltozással, majd a 2009. évi Erdőtörvénnyel az addig alkalmazott nagy területű véghasználatok kora lejárt.

40 éve két helyen mérik a csapadékot. A trend az, hogy minden 10 évben egy évnyi csapadék eltűnik. 650-700 mm itt az átlag csapadék, 10 évente ennyi kimarad. Az Evt. a fő hangsúlyt a természetközeli erdőgazdálkodásra helyezi, ezen belül az államiakra speciális szigorúbb követelményekkel (1/5, 1/4, 1/3 átalakító, szálaló, nemtermelő), s az erdészet erdejének zöme természetes, természetszerű v. származék, így az erdőtervezési körzetben nekik teljesíteniük kellett az arányokra előírást. A HNPI hasonlóan járt el.

Az Erdőtörvény az erdőgazdálkodással foglalkozik, de hogy ez alapján mennyi fa lesz az eredmény az másodlagos kérdés. Első a természeti értékek megtartása és kezelése.

Első lépésben a fokozatos felújító vágást kezdték csinálni. (Bontás, majd végvágás.) Ha a bontás után megvolt az újulat, 3-4 évre a fényigényes kocsányostölgy esetén a végvágást el kellett végezni. ha mégsem volt újulat, kézzel alá kellett vetni. Az eredmény egynemű, homogén, egykorú felújítás.

2002. körül gondoltak arra, hogy megpróbálják a természetet még jobban utánozni, aminek módszere a gyűrűs végvágás. Nyitnak egy léket a meglévő újulatra, a siker záloga ennek tájolása. Nem mindegy, hogy mekkora a lék. Kocsányos tölggyel mások addig nem próbálkoztak. Itt azt tapasztalták, ha a más fafajoknál próbált kis lékeket alkalmazzák, abban mint a növedékfokozó gyérítésnél nagyon gyorsan benőtték a fák a rendelkezésre álló teret, ismét árnyékos lett a talajszint. A csemeték pedig egy évet sem bírnak ki fény nélkül. Tehát elegendően nagy léket kell készíteni, s aköré 30 m széles gyűrűt.

Azonban a vad is nagyon szereti az újulatot. Főleg tél végén a rügyeket. 40 évvel ezelőtt nem kellett kerítés, de ma már paneles (!) kerítés nélkül nem lehet megvédeni az újulatot, ami elég sokba kerül.

A Gelénes 2A lékkel kezdődött ez a kísérlet 2002-2003-ban az erdészetnél. 2 ha-ig lehet fokozni a lék méretét. 30 m-es ellipszis a jobb benapozás érdekében a lék magja. Ha egyszer majd összeérnek a lékek, a zárványban maradó fák ott maradnak, ott fognak meghalni, a száradék eleve biztosítva lesz.