Ortmann-Ajkai Adrienn, Csicsek Gábor, Bölöni János, Horváth Ferenc (2012): Merre tart a Bükkhát Erdőrezervátum? Természetvédelmi Közlemények 18:415-424.

Összefoglalás

Az erdőrezervátumok célja a természetes erdők és folyamataik tudományos megismerése. A „természetes erdő” meghatározása az évezredek óta erős emberi behatás alatt álló árterek erdeinek esetében különösen nehéz, mert a mai legjobbnak tartott állományokat is nagyrészt mesterséges felújítással hozták létre. Vajon a Bükkhát Erdőrezervátum 10 éve felhagyott magterülete, illetve a lékvágásos felújításba vont védőzóna közeledik-e a „természetes” erdőkép és erdődinamika felé? Egyes folyamatok, mint pl. a spontán lékesedés, a sok holtfa, a nyíltabb erdőkép, a változatosabb korosztályszerkezet, a zárt anyaállomány alatt felnőtt sűrű és változatos második koronaszintben található sok elegyfafaj az „eredeti” (rekonstruált természetes) erdőszerkezet felé mutatnak. Ugyanakkor hiányzik a kocsányos tölgy újulata, amit elsősorban a vadnak, továbbá az anyaállomány zártságának, a nem elég idős fák gyenge makktermésének és a termőhely szárazodásának tulajdoníthatunk. A védőzónában a 0,1 – 0,5 hektáros lékek nyitása nyíltabbá és változatosabbá teszi az erdőszerkezetet és segíti a kocsányos tölgy újulat fejlődését, de a lékek mérete miatt a létrejövő erdőkép; az intenzív ápolás miatt a folyamat nem tekinthető természetesnek. A vadgazdálkodással való összhang megteremtése nélkül természetközeli erdő kialakítása nem lehetséges.

Lelőhely
ER Archívum - digitális
Erdőrezervátumok
Első szerző
Ortmann-Ajkai Adrienn