Skip to main content

1807. évi XXI. törvénycikk az erdők föntartásáról

1. § Mihelyt azok, kiket a dolog tulajdoni vagy bármely törvényes czimen illet, az erdők pusztításáról a vármegyének jelentést tesznek: a vármegye a följelentés megvizsgálásának eszközlése végett bizottságot küld ki, mely megbizonyosodván a felől, hogy a bepanaszolt fél az erdő vágásában világosan tulment azon mértéken, melyet a sarjnövés okszerűen követel, vagy hogy a vágás a szükség világos esetén kivül oly időben és módon eszközöltetett, melynél fova a törzsek sarjadásának okvetlenül tönkre kell mennie, vagy ha a vágásnál a sarjadéknak a rendes módon való föntartásáról nem gondoskodtak, vagy végül, ha az erdőirtás oly helyen vétetett foganatba, a mely más használatra alkalmatlan, minélfogva letaroltatván, használhatatlanná válik: akkor az erdő további vágását, a pusztitókra megállapitott büntetés alatt, azonnal el fogja tiltani; a vármegyének pedig a legközelebb tartandó közgyülésen ugy a tapasztaltakról, mint a szükséghez képest alkalmazandó zárlatról, gondnok kirendeléséről, annak dijazásáról és hatásköréről, nemkülönben az erdőnek a zárlat ideje alatt megengedett vágásáról, meghallgatván erre nézve mind a panaszlókat és a panaszoltakat, mind egyes erdészeti szakértőket, valamint tekintetbe vevén az erdő évenkinti sarjadékát, minőségét s terjedelmét is, javaslatot terjeszt elé, melyhez képest a törvényhatóság a körülmények kivánalma szerint elrendeli a zárlatot, s azoknak, miket a bizottság jelentéséhez képest elrendelend, azonnal való foganatositásáról gondoskodik.

2. § Mivel a zárlat alá vett erdők a mérsékelt használat szine alatt, nem ritkán épen a zárlat idejében pusztulásnak indulnak: nehogy azután ez a használat, melyet általában biztos határokkal alig lehet szabályozni, a pusztitásra nyujtson alkalmat, határoztatik, hogy  ...