Magyarország területén öt Ganoderma faj (G. adspersum, G. applanatum, G. cupreolaccatum, G. lucidum, G. resinaceum) található, melyek közül a G. cupreolaccatum-ról (syn. G. pfeifferi) rendelkezünk a legkevesebb információval. Ennek a főként élő, idős bükkfák tövében termőtestet képző fajnak mindösszesen hat hazai előfordulási adatát ismerjük (Börzsöny: Nagy-Hideg-hegy; Bükk: Őserdő Erdőrezervátum; Mecsek: Erdősmecske, Kőszegi-forrás Erdőrezervátum; Vértes: Pusztavám; Zalai-dombság: Vétyem Erdőrezervátum). Jelen munkában négy újabb adatát közöljük a Malomvölgyi-árokból és Dobogókőről (Visegrádi-hegység), a Tátika Erdőrezervátumból (Bakony), valamint a Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumból (Vértes). Ez az Európában és hazánkban is igen ritka Ganoderma faj nem szerepel a magyarországi vörös listán és a védett fajok között sem. Ökológiai igényeinek és hazai elterjedésének ismeretében azonban természetvédelmi szempontból nagyobb figyelmet érdemelne. Névhasználatával kapcsolatban ellentmondásos információkat találtunk, ezért fontosnak tartottuk, hogy a nómenklatúrai szabályoknak megfelelően tisztázzuk a faj taxonómiai helyzetét. Az első Kernertől kapott termőtestet Kalchbrenner határozta meg 1882-ben, és azt, mint új fajt Polyporus cupreolaccatus névvel jelölte. Ezt a nevet Wettstein Polyporus laccatus-ra egyszerűsítette. A későbbi mikológiai munkákban és a jelenlegi európai szakirodalomban viszont Ganoderme pfeifferi Bres. néven említik, melyet Patouillard közölt 1889-ben. Igmándy szerint a tévesen használt pfeifferi faji jelzőt azért részesítik előnyben, mert a laccatus nevet korábban már a G. lucidum-ra is alkalmazták. Igmándy álláspontjával egyetértve, véleményünk szerint a prioritás elvének szem előtt tartásával a Ganoderma cupreolaccatum (Kalchbr.) Z. Igmándy 1968 név használata a helyes.