Erdőrezervátum: új koncepció tör utat

Mátyás Csaba (1993): Erdőrezervátum: új koncepció tör utat. In: Erdészeti lapok, CXXVIII. 1., 13. old.

A hazai erdészeti gyakorlat az eddigiekben csak szűk körben szerzett tudomást arról, hogy számos európai országban erdőterületeket különítettek el abból a célból, hogy megfigyelhetők legyenek bennük azok a természetes folyamatok, amelyek az emberi beavatkozások (fahasználat, legeltetés, vadgazdálkodás, stb.) mellett nem érvényesülhetnek. A munka az őserdő jellegű területekkel kezdődött, de hamarosan bevontak addig erdőgazdálkodás alatt álló, természetközeli állományokat is, hiszen valódi őserdők Európában alig találhatók, másrészt az érintetlenül maradt erdők az erdei társulások, illetve termőhelyek nagyon szűk körét képviselik – rendszerint montán fekvésű, meredek lejtők, szurdokok állományai. Az erdőrezervátumok kialakításának külföldi és hazai előzményeiről, az utóbbi évek-hónapok nemzetközi kezdeményezéseiről, valamint a földművelésügyi és környezetvédelmi tárca feladatairól és intézkedéseiről lapunk 1992. novemberi számában Holdamf Gyula számolt be. 

A hazai erdőrezervátumok létesítésével, koncepciójával kapcsolatban még meglévő bizonytalanságok tisztázására, a vélemények egyeztetésére 1992. október 22-én Sopronban vitaülést szerveztünk. Az ülést Prof. Kurt Zukrigl (bécsi agráregyetem) nagy figyelemmel kísért előadása nyitotta meg, majd felkért hozzászólások (dr. Simon Tibor, ELTE; dr. Kovács Mátyás, KTM; dr. Halupa Lajos, ERTI; Czájlik Péter, Erdőrezervátum Alapítvány; Agócs József, EFE) után széles körű vita alakult ki. A vita alapján kikristályosodott véleményt – a levezető elnök nézőpontjából, amely tagadhatatlanul erdészeti szempontokat helyez előtérbe, az alábbiakban adjuk közre.

Az erdőrezervátum fogalommeghatározása

Az erdőrezervátum háborítatlan erdőállományokban lezajló dinamikus folyamatok (szukcesszió) megfigyelésére szolgáló, legszigorúbb korlátozás és/vagy természetvédelem alatt álló erdőterület. Az „erdőrezervátum” elsődleges rendeltetésének kitűzése az Országos Erdőrezervátum Bizottság javaslata alapján az erdőfelügyelőség feladata.

Az erdőrezervátum és a természetvédelmi oltalom alatt álló területek között az az elvi különbség, hogy az előbbinél mindenfajta emberi beavatkozás eleve ki van zárva, a védelem teljes ökoszisztémára (a biocönózis összes fajára, a holt szerves anyagra, és a biotópra is) kiterjed, míg a klasszikus természetvédelem elsősorban a ritka vagy veszélyeztetett fajok, cönózisok, természeti emlékek megőrzésére (konzerválására) irányul, az erdőrezervátumok kijelölésének súlypontjai átlagos, illetve jellegzetes erdőtársulások. Ennek megfelelően az erdőrezervátumok kijelölésénél annak természetvédelmi értéke nem meghatározó feltétel. Az erdőrezervátumokban a dinamikus állapotváltozást nem korlátozzák, így idővel a kijelöléskori helyzettől lényegesen eltérő viszonyok alakulhatnak ki.

Az erdőrezervátumok létrehozásának célkitűzései

A természetes struktúra, a dinamikus folyamatok nyomon követése az erdőrezervátumot fontos referenciaterületté teszi, ahol a „biológiai automáció” (Zugrigl) tanulmányozható. Az eredmények az erdőgazdálkodás számára közvetlenül hasznosíthatók, de ugyanígy a biológiai tudományok számára is nagy jelentőségűek; pl. a növénytársulástan számára az erdőrezervátumok fontos típusterületté válhatnak.

Kutatási bázis szerepük mellett a faji, ökológiai, genetikai és cönológiai diverzitást megőrző, természetvédelmi funkciójuk is jelentős. A gazdálkodás alatt álló területekről kiszorult fajok számára refugiumként és a visszatelepülés bázisaként szolgálnak, ezáltal a rezervátumok a bioszféra stabilitásának megőrzéséhez is hozzájárulnak. Nem hanyagolható el jelentőségük az oktatás, a szemléletformálás és a szakmai propaganda tekintetében sem.

A kiválasztás és a fenntartás feltételei

Kijelölésre olyan földrajzilag jól elhatárolható, a természetes állapothoz (lehetőleg) közeli erdőterület alkalmas, amely beavatkozás nélkül általában önfenntartásra képes, elsősorban jellegzetes, elterjedt erdőtársulást, illetve termőhelyet képvisel, és ahol a külső zavaró hatások minimalizálhatók (vadkár, immisszió).

Az erdőrezervátum lehetőség szerint nagyobb tömbben helyezkedjen el, ahol a magterület körül védőzóna is kialakítható. A magterület minimális nagysága hegyvidéken 30 ha, síkvidéken 20 ha, de alkalmas környezet esetén ennél kisebb terület is kijelölhető. A védőzóna célszerű nagysága a magterületnek mintegy háromszorosa, ezen az erdőgazdálkodást olyan mértékben kell korlátozni, hogy a magterület zavartalansága fenntartható legyen. A kijelölt terület tartós védelmét jogilag kielégítően rendezni kell.

A kiválasztott terület alkalmasságát előzetes vizsgálat alapján kell eldönteni. Az állomány a dinamikus folyamatok mielőbbi beindulása végett lehetőség szerint idős korosztályba tartozzék. Indokolt esetben fiatalabb, sőt nem őshonos fafajokból álló erdőállomány is kijelölhető.

A természetes folyamatok zavartalansága miatt a vadállományt a károsítási küszöb alatt kell tartani, vagy a terület magját be kell keríteni. Ugyanezért az erdőrezervátumot a látogatott területektől minél távolabb kell kijelölni és rendszeres látogatását korlátozni.

A dinamikus folyamatok megfigyelése, nyomon követése csak rendszeres megfigyeléssel, állapotfelvétellel oldható meg. Ennek feltételeit lehetőség szerint meg kell teremteni.

Érintett területnagyság

A jelenleg javaslatba hozott, mintegy 140 területből a felsorolt kritériumok alapján kell a legmegfelelőbbeket kiválasztani. Erre a célra elsősorban a ma már fokozott védelem alatt álló területeket, a bioszféra-rezervátumok, nemzeti parkok alkalmas erdőterületeit kell igénybe venni.

A kijelölés első ütemében az FM illetékesei mintegy 10-15, összesen legalább 1000 hektárt kitevő rezervátum létrehozását tervezik engedélyezni. Távlati célként az erdőterület 1(-5)%-ának kijelölése képzelhető el. Ez természetesen csak lépcsőzetesen történhet.

A kijelölés során számos olyan területre tettek javaslatot, amely az erdőrezervátum itt ismertetett koncepciójának nem felel meg, viszont megőrzése természetvédelmi érdek. Ilyen esetben az oltalom más, eddig is használatos formáit kell alkalmazni (pl. fokozottan védett terület).

A