|
Megtörtént a magyarországi erdőrezervátum-hálózat végleges kijelölése Czájlik Péter: Megtörtént a magyarországi erdőrezervátum-hálózat végleges kijelölése. In: Környezet és Fejlődés 5(2), 1994., 36–37. old. A 19. században rohamosan fejlődő ipar Európában felgyorsította az érintetlen „őserdők” még meglévő területének visszafordíthatatlan csökkenését. Ezért a 19. század végén egész Európában mozgalom indult azok maradékainak megmentésére. Az erdők megvédésével egyidejű az a felmérés, hogy kutatni kell az ERDŐT, mint egészet, mert az erdőművelés tartománya elválaszthatatlan az ERDŐ ismeretétől. Ezt a gondolatot erősítette a később születő természetvédelem eszmeisége. A hiányzó tudásanyag megszerzésére, a kutatások céljára a legmegfelelőbb, legértékesebb lehetőséget az őserdők jelentenék, amelyek már hosszú idő óta természetes módon fejlődnek. Ám Magyarországon – mint általában Európában – csak nagyon kevés igazi őserdő van. Ezért a még meglévő kevés, közel természetes gazdasági erdőt kell felkutatnunk, és a jövő iránt érzett felelősséggel megteremtenünk azokban a természetes fejlődés feltételeit. Hazánkban, sajnos, az első világháborút követően az erdőrezervátumok gondolata csak néhány elméleti írás témája maradt. Az erdőrezervátum-hálózat létrehozásának szükségessége az elmúlt években – Európa fejlettebb államaihoz viszonyítva 30 éves késéssel – fogalmazódott meg először hivatalosan. A gondolat megjelent az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia Magyarországi Felkészülési Programjában is. Végül is három év előkészítő munkája után a KTM–FM tárcaközi Országos Erdőrezervátum Bizottsága véglegesen kijelölte a hazai erdőrezervátum-hálózatot. Ennek története: – A 3581/1991. sz. kormányhatározat döntött az erdőrezervátum-hálózat létrehozásának ügyében. – 1991-ben a KTM-ben megindult egy kutatási program a hazai erdőrezervátum-hálózat kijelölésére. – 1992. május 21-én a Földművelési Minisztériumban sor került az első hivatalos FM–KTM tárcaközi egyeztető tárgyalásra. – 1992. szeptemberében létrejött az Országos Erdőrezervátum Bizottság. Feladata a hazai erdőrezervátum-hálózat kitűzése, a tudományos alapelvek tisztázása, megismertetése, a hazai erdőrezervátum-kutatás módszertanának kialakítása. – 1992. október 22-én tudományos vitaülés volt „Az erdőrezervátumok célja és létesítésük alapelvei” címmel Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen. Elnök: Dr. Mátyás Csaba; meghívott előadó: Prof. Kurt Zukrigl (BOKU, Wien); korreferátumok: Dr. Kovács Mátyás főosztályvezető, KTM, Dr. Halupa Lajos, ERTI, Czájlik Péter, Magyar Erdőrezervátum Alapítvány, Agócs József egyetemi adjunktus, EFE. – 1993. márciusában sor került Gyöngyösön a II. Erdőrezervátum Tudományos Tanácskozásra. Erre a konferenciára már írásos előkészítő vitaanyagok készültek az egyes tudományterületek részéről. Az általános elvekről és a termőhelyökológiai kutatásokról Dr. Somogyi Zoltán (ERTI), a növényökológiai kutatásokról Dr. Hahn István – Standovár Tibor (ELTE), az állattani kutatásokról az Állattár munkacsoportja, a faállomány-szerkezeti vizsgálatokról Czájlik Péter készítette az anyagokat. A tanácskozáson előadást tartott Vida Gábor akadémikus, Dr. Varga Zoltán tanszékvezető és Dr. Mátyás Csaba, az Erdészeti Akadémiai Bizottság elnöke, és Dr. Kovács Mátyás főosztályvezető (KTM). – 1993. október 28-án a Tárcaközi Egyeztető Bizottság elfogadta az Országos Erdőrezervátum Bizottság Operatív Munkacsoportjának javaslatára a hazai erdőrezervátum-hálózat számára kijelölt 71 területet. A hálózat összesen 71 erdőrezervátumból áll, magterületeik összes területe 4100 hektár, teljes területük ennek több mint háromszorosa. A hálózat gyakorlatilag lefedi az egész ország területét és erdőtípusait. Ezzel a magyar természetvédelem és erdészet több, mint 30 éves adósságát pótolta. Az erdőrezervátumok az eredeti természetes erdők többé-kevésbé épen megmaradt képviselői. Természetvédelmi és talajvédelmi szempontból egyaránt alkalmasak a termőhelytípusnak megfelelő erdei életközösségek hosszú távú fenntartására, azok természetközeli állat- és növényvilágának megőrzésére. A fentieken túl igen nagy jelentőségű, hogy fennmaradnak az erdőrezervátumokban a természetes folyamatok. Ezt egészíti ki az élőhely- és fajvédelem, valamint a genetikai potenciál természetes viszonyok között való megőrzése, a természetes szelekció biztosításával. Reméljük, hogy a magyar erdőrezervátum-hálózat a jövőben betölti valódi feladatát, és megőrzésük mellett kutatásukkal tudományos funkciót is ellátnak majd. |