A Fényi-erdőben tapasztalt legutóbbi tarvágás blog-bejegyzésre ragadtatta a Mátra Múzeum munkatársát, Kovács Tibor főmuzeológust --- nem az elragadtatás, hanem a keserűség --- aki emlékeztet bennünket a Magyar Természettudomány Múzeum egyik nagy vállalkozására (Bátorliget élővilága, Székessy 1953), majd a 40 évvel későbbi újravizsgálatokra (Mahunka 1991). Az 1914-ben felfedezett nyírbátori Bátorliget: a láp, a legelő és a Fényi-erdő természetvédelmi jelentősége kiemelkedő. Az 1930-as években, Soó Rezső kezdeményezésére természetvédelmi területté nyilvánították. A bátorligeti erdőterület az 1909. évinek már csak körülbelül negyedrésze volt, megmentése tehát úgyszólván az utolsó pillanatban sikerült. "Természetvédelmi területté volt ugyan nyilvánítva, de nem sokat törődtek vele. Különösen nem a második világháború alatt, de a felszabadulás utáni első években sem, úgy, hogy ezekben az években újból végveszélyben forgott." (Székessy 1953) Reális félelem volt, hogy "Bátorliget beleolvad a Nyírség általános kultúrsztyepjébe." Az 50-es években azután "a kormányzat erélyes intézkedéssel véget vetett a Bátorligetet fenyegető bajoknak és a réginél nagyobb területet, nemcsak hogy fokozottabb védelem alá helyezte, hanem a terület tényleges megvédésére megtette a szükséges intézkedéseket is. Bátorliget jövője most végre biztosítottnak látszik." írta 1953-ban Székessy Vilmos.
Az utóbbi években azonban egyre több tarvágás jelenik meg - először az erdő perifériáján, újabban viszont a (tervezett) magterület közvetlen szomszédságában. A tendencia újra aggasztó, amelyre a blog szerzője már korábban is felhívta a figyelmet (Kovács és Gebei 2021): „A vizsgált erdők részben védettek, fokozottan védettek, Natura 2000 területek, erdőrezervátumok. Ennek ellenére ezekben is számos helyen folyik [tarvágásos - szerk.] erdőgazdálkodás, A szerzők több évtizedes tapasztalataik alapján azon a véleményen vannak, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén levő természetközeli erdei élőhelyeken be kell fejezni a fatermesztési célú erdőgazdálkodást és ezt fel kell váltania az élőhelyek és a még meglévő biológiai sokféleség megmaradását és növelését célzó, hosszútávú, természetvédelmi szemléletű erdészeti tevékenységnek…”